REGÉT MONDOK
Regét mondok ősi regét,
Ősapáink dícséretét
Táltos csillag, csillag-ösvény
Emlékezzél drága testvér.
Elfelejtett dicső múltunk,
Ködbe veszett életútunk,
Arvisura Ősi emlék,
Sámán rovás ős hagyaték.
Agabának bölcsessége
24 törzs szövetsége
Ősi Isten dícsérete
Régi korok üzenete
Anyahita tanítása
Ataisznak pusztulása
Ősi tudás le a mélybe
Az emberiség bölcsőjére.
Elviszünk a hosszú útra
Baracának álmaiba
Három lelkét felébresztjük
Szavait megénekeljük
Elevenedjen a múlt most
Kaput nyitunk a hosszú úthoz.
HÉT ÁGA VAN A FÁNAK
Hét ága van a fának
Hét szintje van a menyországnak,
azt a hetet megszolgáljad!
A hetedikben Atya Isten
ATA ISIS a legfőbb tórem
A hatodikat SIS tórem lakja
Atya Isten erős fia.
Az ötödik ág Numi tórem
És a föld anyátok Joli tórem.
Negyedikben kicsiny fiú
Világfelügyelő aranyifjú.
A negyedik ágtól felfele
csak Tóremeknek van helye.
Arany ég, mi elválasztja
Itt a felső világ s lelkük rajta.
Harmadik mennybe jutsz ha élted,
Becsületben, tisztán élted.
Jószellemek fogják kezed
Ha tiszta lelked megérdemled!
A másodék ég gonosz szellem,
Ahol nincs jóság s kellem.
Az első ága teremtett lélek,
A vándor lelkek ide térnek.
Innét figyelik az utódokat,
Hogy azok (ott lent) hogyan boldogulnak.
A hét ég alatt van az anyag
Hús, csont, de por mi marad.
Csak a lelked jut a mennybe
A magasabb rezgésekbe.
Ha hibázol éled újra,
Vagy végzed a gonosz karmaiba.
AZ ÖREG TANÍTÁSA
Fiam, vérem, jófajtám
Szilaj lovon vágtassál
Üld meg lovad kevéjen
Húzd ki íjad keményen
Hop-hej-hop-hej-hop-hej-hop
Védd meg a te népedet
Értük ontsad véredet
Fogd marokra kardodat
Emeld égre arcodat
Hop-hej-hop-hej-hop-hej-hop
Menyecskének csípeje
Tűzparázzsal van tele
Lobbantsd lángra parazsat
Ő szüli meg fiadat
Hop-hej-hop-hej-hop-hej-hop
Neveld fiad Magyarnak
Bátornak és Igaznak
Tanítsd meg Őt mindenre
Ő lesz népünk jövője!
Hop-hej-hop-hej-hop-hej-hop
Ősz hajadnak varkocsa
Dicső élted alkonya
Ősa apáid csillaga
Menyországnak ajtaja
ISTEN OSTORA
Isten ledobta kardját az égből
Tüzesen hullt alá, szállt le a légből
A keresztény világ élete mostoha
Ezért lett Attila Isten ostora.
Isten ostora, Isten ostora
Erő és becsület, az igaz hit rajta
Ezért félte Őt Bizánc és Róma.
Tized, a hatalom a papoknak árja
A krisztusi kereszt torzult mása.
Isten ostora, Isten ostora
Attila sohasem félt a gonosztól
Isten kezében csattog az ostor,
Amerre Ő jár nagy a sokadalom,
Az Ő kezében van a HUN birodalom.
Isten ostora, Isten ostora
A Germánok régi sérelmük bosszulják,
Méreggel küldték a szépséges Krimhildát,
Atilla a méregtől össze csúszott,
Isten ostora a földre hullott.
Isten ostora, Isten ostora
Hármas koporsóba bé fektetik,
A Tisza folyóba eltemetik,
Sírját örökre titok fedi,
De népünk vezérét nem feledi.
Vihar tépte
Hol van néked ékességed
Régi álmod és a néped
Hol van ágyad és a széked
Régi jurtád, békességed?
Vihar tépte
Szél megfútta
Azt az idő megszaggatta!
Hol van kancád és a méned
Nyerged szíjjad, köteléked,
Tegzed, nyilad, kardod, vérted,
Amivel a hazát védted?
Vihar tépte
Szél megfútta
Azt az idő megszaggatta!
Hol van utad, szép ösvényed
Előtted járt hős vezéred
Nagyapáid vére éltet
Anyádnak hullt könnye érted
Vihar tépte
Szél megfútta
Azt az idő megszaggatta!
Hol van hited, ősi véred
Büszke erős lelked néked,
Zászlód, hazád, házad földed,
A földön az emberséged?
Vihar tépte
Szél megfútta
Azt az idő megszaggatta!
Őrzők ébredjetek!
Régi hitünk világa
Sámánoknak imája
Ős keresztény vallása
A Nazír tanítása
Ref:
Őrzők ébredjetek
Hírrel elmenjetek
Lassan ébred már a nap!
De forult egyet világunk
Bujdosó lett sámánunk,
Elrejtette imáját
Ősi múltunk világát.
(mondta) Rejtsétek el mesékbe
fűbe, -fába, zenébe
írásokba, regékbe
Őrízd meg a szívedbe.
Ezer év is eltelék
Igazunk, kopott emlék
Beavatottak tudják,
Mi is volt az igazság.
De vízöntőbe fordulunk
Egy harangként kondulunk
Őrzőket így szólítunk
Most hasad új hajnalunk!
Őrzők ébredjetek
Hírrel elmenjetek
Lassan ébred már a nap!
Régi tüzet
Ezer évek változása
Régi tüzek kihúnyása
Ős istenünk tagadása
Nemzetünknek sorvadása.
Ref: Régi tüzet, Régi tüzet
A Mag népe sose felejt!
Mag népének deli fia,
Kipcsákoknak erős karja,
Magyariak sebes nyila
Kazahunok szilaj lova,
Tárkányoknak tudománya
Manysi sámán hitvallása
A Nazírnak tanítása
Máninak a kín halála.
Eredj fiam kapj lóhátra,
Vágtass fel a menyországba
Izenem a jó Istennek
Gyermekei nem felednek.
Nézzen reánk úgy mint régen
Dicsőségben fényességben
Vidd fel neki igaz szívem,
Könnyel teli fáradt lelkem.
Kis parazsat kérj cserébe
Kihült lelkünk vas üstjébe
Hozd vissza azt le a földre
Ősi hitünk dicsfényére
Tűzzel vassal, tűzzel vassal
Erőszakos hitvallással
Kioltják a lelki tüzet
Igaz tiszta ősi hitet.
Ha drága fiam visszajöttél
De nyár helyett már itt van a tél
S kint leszek a fagyos földbe
Lelkünk tüzét szítsd tovább Te!
Régi tüzet, Régi tüzet
A Mag népe sose felejt!
Üssed dobod mondom
Tüzes csikóm mondom
Vágtass te bátran,
Sebes nyilam mondom
Repülj világba!
Szép kerecsen sólyom
Tárd ki a szárnyad,
Szép szeretőm mondom
Tüzeld a vágyat!
Hű bajtársam mondom
Vállhoz a vállad,
Büszke nemzetünk HEJJ
Emeld az állad!
Üssed dobod mondom
Had szóljon bátran,
Rezegjen az ég ott
Fent a menyországban!
Szóljon dobod mondom
Üssed csak bátran,
Hallja meg mindenki
Az egész világban!
Ébredj fiam mondom
Álmod ezer éves,
Rejtett dicső múltunk
Keserűen édes.
Védd a földet!
Hé, Te fiam hallgasd szavam,
Ezt a földet neked adtam,
Vigyázz reá becsülettel,
Csínján bánj a természettel!
Ad az neked ételt eleget,
Házadba hűset s meleget
Mindent megkapsz szükség szerint
Mindig újra, újra, s megint!
Mert függésben vagy te vele
Földek, vizek s fák gyökere.
Neked adja minden javát,
Így szolgálja földnek fiát.
De jól vigyázz, ha csak veszel,
S nem adsz vissza igaz szívvel
Elfogy egyszer gazdagsága
S majd ínség borul a világra
Mert Én, nem hagyom a földet
Küldöm majd a jégesőket,
Orkánt, vihart, porfelhőket,
Szárasságot, árvizeket,
Hátha felemeled fejed.
Hagyd abba a zsarnok élted
Adok még egy esélyt néked
Ha okos vagy élsz majd vele
S szép lesz földünk természete
De ha nem figyelsz szavamra,
Szörnyű büntetést rovok fiamra
Felébresztem súlyos énem
S eltörlöm a zsarnok népem.
Új remény
Játszadozik a napsugár, vízen csillogást talál
Végigfut a szellő rajta, a víztükröt megborzolja.
Nap orcáját megfürdeti, aranysárgára színezi.
De, sötét felhő gomolyog, a nap csak szépen mosolyog.
Szellőt váltja viharmadár, megtépázza amerre jár,
Erdőt, tavat, folyót, rétet, eltörli a fényességet.
A vízre szürke lepel borul, a nap sugára visszavonul.
Sötét váltja most fel a fényt
Új nap hozhat újabb reményt!
SZÉP KERECSEN
Szép kerecsen száll magasra,
Szabad szárnyán tör a napba,
Tárd ki szárnyad büszke madár
Szép kedvesed már hazavár.
Emelkedik napkeletre,
Éppen arra tartja kedve.
Villám röpte napnyugatra,
Merre Őt a vére hajtja.
Puha szárnya lágyan lebben,
Még a szellő is társ ebben,
Felhők jönnek nagyhirtelen,
Szép Kerecsen most megpihen.
Fegyver csillan a napfényben,
Lovas sereg porfelhőben,
Íj megpendül, nyila reppen,
Szép Kerecsen szárnya rebben.
Gyorsabb volt a nyíl a szárnynál,
Holtra torzult zuhanásnál
Büszke madár feje billen,
Porba hullik itt most minden.
Jajj istenem nézz le rája
Sebzett teste, vér ruhája
Fájón siratja a párja,
Hazavárja mindhiába.
Szabad lelkű büszke népünk,
Eltiporták szép dicsfényünk,
Porba hulló becsületünk,
Éledj újra Kerecsenünk!
PUSZTÁN SZÜLETTEM ÉN
Pusztán születtem Én, puszta fia vagyok.
Születésem napján, rám a csillag ragyog.
Megmutattak engem Égnek, napnak, földnek,
Hogy jó fia legyek drága nemzetünknek.
Tanultam Én vívni, kemény íjat húzni,
Nyereg nélkül csak úgy szőrén lovat ülni,
Vágtattam pusztákon, rónákon, hegyeken,
Daloltam esténként nagy tábortüzeken.
Halljad szavam pajtás, fogadd meg mit mondok,
Hű menyecske mellet nem lesz soha gondod,
Megápolja sebed, felvidítja lelked,
Nem hagyja kihalni büszke nemzetedet.
Lesz majd egy szép leány kinek szeme fényes,
Tüzes piros arca, a csókja meg oly édes,
Megcsillan a napfény szép fekete haján,
Megölelem majd Őt lent a folyó partján.
Ha egyenesen járod bármerre az utad,
Nyomodban jó pajtás a gondviselés halad,
Ha nehéz az élet és vétettél egy hibát,
Hunyd le két szemedet és mondj el egy szép imát.
Egy az Isten pajtás, hidd el ezt Énnékem,
Fenn csillagunk ragyog ott a magas égen,
Éljed életedet bátran, igaz szívvel,
Járjad utad mindig büszkén emelt fővel!